Mindig is szerettem írni, fogalmazni, csűrni - csavarni a szavakat, mondatokat. Szeretem, ahogy a gondolataim, érzéseim, tapasztalataim összerendezve ( hol jobban, hol kevésbé...) fizikai formát öltenek a papíron. Sokkal jobb érzés, mintha csak a fejemben léteznének. Megkönnyebbülés, levezetés, összegzés, felismerések, önkifejezés - ezt jelenti számomra az írás, és még talán sokkal többet is. Eddig csak magamnak írtam és ahogy a gimnáziumi magyartanáron fogalmazott, az íróasztalfióknak :D Hiszem senki sem olvasta az írásaimat, rejtett kis kincsek maradtak számomra, legfeljebb a legjobb barátnőmet szórakoztattam egy-egy irományom felolvasásával. 

Aztán ahogy teltek-múltak az évek, egyre inkább megfogalmazódott bennem, hogy adni szeretnék valamit az írás által. Hiszen én is rengeteget kapok az olvasás által. Régebben főleg regényeket olvastam, verseket, novellákat. Igen, én voltam az, aki még a kötelező olvasmányokat is végigolvasta, és az esetek nagy részében még tetszettek is, ha nem is a szó klasszikus értelmében, de tudtam valamit magammal vinni belőlük. És persze szabadidőmben, saját akaratomból is rengeteget olvastam, és imádtam. Közben írogattam is, de mondhatni semmi komoly. Voltak próbálkozások versekre, kisebb regényekre, de aztán félbemaradtak. Azt vettem észre, hogy leginkább azt élvezem, ha naplót írhatok. Az olvasmányaimban is, a regényeket felváltották az olyan könyvek, amelyekben az író a saját életét, tapasztalatait, küzdelmeit, sikereit, kudarcait, tanulságait osztja meg olvasóival. Vannak emberek, akik nem írók, sosem tanulták a szakmát, nem ez a megélhetésük, mégis borzasztóan jól írnak, magával ragadnak, miközben olvasom őket, megérintenek bennem valamit a szavaik által. Nos, azt hiszem most először fogalmazom meg úgy igazán, hogy én is szeretnék ilyen ember lenni. Ha csak egy pár embernek adok valamit az írásaim által, legyen az pár kellemes perc, kikapcsolódás, elgondolkodtatás, véleményformálás vagy útravaló, már úgy fogom érzeni, megérte belevágni a blogba. 

Na és miért a címválasztás? Miért éppen lelkem harca? A következő bejegyzésben kiderül! ;)